Téli kárászok

Mindjárt február van és két hete nem horgásztam, idegszálak pattanásig feszülve, néha gyengének érzem magam majd, mint mindig felállok a képzeletbeli padlóról és újra nekifutok a következő napnak. Úgy néz ki a sok gondot félre lehetne söpörni egy csendes horgászattal,bármi történt is mostanában, vagy inkább pont azért!

A garázsba lemegyek, nézem miből lehet keverni valami finomat és jót a kárászcsordák részére, már ha megtalálom őket a termálban és épp van kedvük enni. Speciál-Mix Turbó Bream ezt fogom keverni, ebben nem lehet csalódni már az illati is olyan vonzó, ha hal lennék megállnék a víz alatt úszás közben pár csipegetésre mindenképp. A fúrógép beindul, majd hamar rendbe teszi az anyagot, már csak fél óra pihentetés majd újra nedvesítés, finomhangolás és rendben is az etetőm. 

Irány még a konyha is, ott készítek egy kis kenyércsalit is, nem árt ha van nálam hisz ezek a halak egész nyáron strandon napozó turisták által vannak etetetve kenyérrel, szóval szeretik az biztos.

Minden kész mehetek Zoliért és irány a termál Hajdúszoboszlón, mivel ez az egy szabad vízfelület található a környéken, sok választásunk nincs.

Iszonyat ködöt kapunk, még szerencse hogy van az úton középen fehér csík, legalább tudjuk hogy az úton vagyunk!! A tavon sincs másképp, még egy támpontot sem lehet találni, hogy tudjuk merre dobáljuk az etető kosarat, minden tejködbe van burkolózva. 

Végre a helyünkre érünk, lehet felállítani a versenyládát  és a hosszú előkék előkerülnek, itt legjobban ez vált be, nem igazán methodozunk most. Etetés, persze csak néhány dobásnyi, nem kell túlzásba vinni, legalább megtudom hogyan működnek a felszerelések amiket hoztam ma, mégiscsak a téli karbantartás után kerülnek bevetésre. 

Minden tökéletes, elégedett vagyok a botokkal, orsókkal jöhet a 2016-os szezon és persze a halak, de most még a csontig hatoló hidegben nem akarnak kapni. Türelemmel cserélgetem a csalikat és addig is minden dobásra alakul a víz alatt az etetésem. 

Végre már csak megindul a kapás, bár alig láthatóak a kapások, épp csak hozzáér a csalihoz, egy-egy ütés és vége a kapásnak. Így nem lehet őket megfogni, finnyásak nagyon is! Akkor most másképp csináljuk!! Bedobás, botot leteszem a feeder karra, majd nem feszítem be a spiccet göbére, hagyom kicsit lazán zsinórt és elhúzza! De még hogy, jó kárászok jönnek sorban. Jó a módszer, ami persze természetesen Zoli ötlete, de nagyon örülök neki így legalább felmelegedünk ebben a ködös hideg téli időben. 

Később már felbátorodnak és a jó etetőanyag megteszi hatását ott lehet tartani az etetésen és a kapások eldurvulnak, néha még a könnyű pálcát is leveszik a nagy kárászok, alakul az örömpeca érzése!  

Beindul a nagyüzem, felváltva szákoljuk őket és jókat nevetünk a vízparton ez hiányzott már mindkettőnknek nagyon is, pokolba a számítógéppel és az embereket beszűkítő facebokkal, ez a valóság! Itt nyálkás a kezed a haltól és elgémberedve próbálsz csalizni, a cipődön a sár már nagyobb mint maga a cipő, a hideg téli szél átbújik a kabátodon, de mégis horgászol és nem okos telefont bámulsz kifejezéstelen arccal…Mire délután lesz, szép terítéket fotózunk mindketten és nagyon jót tett nekünk ez a horgászat.

Meg tudtuk beszélni, hova és mikor megyünk majd és hogy is lesznek a versenyeink. Igazi január végi kárászozás volt ez és lám a keszeges Speciál-Mix Turbó is megtette kellő hatását…

Harangi Csaba

Fotó: Fekécs Zoltán és Harangi Csaba